A legjobb a személyes találkozás, mert élőben észreveszek olyan mozdulatokat, hangsúlyokat, jeleket is, amikről a gazdi nem is tud, így elmesélni sem tudja telefonban. A tanuláshoz is kevés az elmélet, sok dolog van – mozdulatok, hangsúlyok –, amiket nehéz elmondani, sokkal jobb megmutatni.
Mégis sokszor segítek látatlanban is, annak ellenére, hogy nem érzem hatékonynak.
Ölbei Szilvi két éve írt nekem először Annavölgyből:
Kedves Juli!
Azt hiszem egy kis biztatásra lenne szükségem, esetleg egy két tippre mentett kutyusunkkal kapcsolatban. Simonát 2 hónapja fogadtuk be, gazdától mentették, ahol elhanyagolva, rettenetes körülmények között élt. Simi 8 év körüli golden szuka, kedves, tanulékony, alkalmazkodó, de ha bent van velünk a lakásban, folyamatosan stresszel, liheg, ki-be jár, be csak nasiért jön, elviseli a simogatást, de nem nagyon igényli. Sétálni szeret, behívható, éjszaka nyugodtan alszik bent. Türelmesek vagyunk vele, igyekszünk figyelni az igényeire, de sokszor már én is ideges vagyok attól, hogy ő nyugtalan. Tudom idő kell a bizalomhoz, csak néha elbizonytalanodom, hogy jól csináljuk-e és hogy vajon javulni fog-e. Ha lenne ehhez néhány támogató gondolata, megköszönném!
Akkor beszélgettünk telefonon. Ritkán érkezik az ilyen telefonos konzultációkról visszajelzés. Ami most érkezett, az megríkatott és megmelegítette a szívemet. Két év múlva, múlt héten írt újra Szilvi:
Kedves Juli!
Két éve kerestem meg Önt az idős mentett kutyánk (Simona golden retriever) viselkedésével kapcsolatban, akkor beszéltünk is telefonon, Ön akkor azt javasolta intuíciója alapján (nem tudom emlékszik - e még...?), hogy legyek nagyon elfogadó vele, adjam meg, amire szüksége van, de ne várjak el tőle semmit, mert lehet, hogy nem fog tudni már változni.
Most gondoltam, küldök egy visszaigazolást, hogy azóta hol tartunk ezzel a taktikával. Kb. másfél év után megtört a jég, mostanra pedig én jelentem a számára a biztonságot, még a simogatásokba is bele tud lazulni, és igényli az alapos dögönyözést. Folyton figyel, a nyomomban van, és az orvosnál is meg tudom nyugtatni.
A múltkor férjem etette meg reggel, én kicsivel később mentem ki az étkezőbe, a kutyus addigra már kint szaglászott a kertben, majd mikor meglátott a terasz ajtón keresztül, elkezdett "rohanni" (sietve totyogni) hozzám, a sánta lábaival
Ekkor lettem biztos abban, hogy rendben vagyunk
Tehát bevált a módszer, és egy szocializálatlan, kötődést és bizalmat nem ismerő kutyát is vissza tudtunk hozni az „életbe”, bár az igaz, hogy nagyon sok érzelmi munka van ebben: figyelem, ráhangolódás, elfogadás, stb. Nem volt könnyű, de megérte
Már nagyon rozoga szegénykém, és lehetséges, hogy daganata is van (orvosi felügyelet alatt áll, gyógynövényekkel kezeljük őt), de kedve, érdeklődése rendben van, és bárhogy is legyen, jó azt tudnom, hogy legalább úgy fog elmenni egyszer, hogy biztonságban érzi magát, és megtapasztalta, milyen bízni és gondoskodásban lenni.
Köszönöm szépen Önnek az akkori tanácsot, Ön előtt több kollégáját megkérdeztem, mindenki azt mondta, hogy kemény legyek vele, de én éreztem, hogy nem ez a megoldás egy idős, törődött kutyánál, hanem a feltétlen szeretet, figyelem, elfogadás.Köszönöm még egyszer és további sok sikert kívánok Önnek!
Én köszönöm, Szilvi, hogy megírta nekem, és megengedte, hogy mások is velünk örülhessenek!
Minden kutyának ilyen időskort kívánok! Simi történetét szeretném példaként állítani mindenki elé, aki bizalmatlan, hányatott életű mentett kutyát fogad magához. Tartsatok ki:
Az elején én is nagyon bizonytalan voltam, mert annyira akartam, hogy Simi végre jól érezze magát, és nagyon-nagyon sokáig nem jött visszajelzés. […] Kell a támogatás a nehéz időkben
Te mit gondolsz?