Az első, élvezetes pórázon sétánk

Kata hosszú levelet írt nekem, mielőtt találkoztunk:

Drazsé egy 2 éves, tanyasi, jelenleg is terelő munkát végző ősöktől származó gyönyörűszép krémszínű pumi. Az alapvető probléma vele, hogy eleve az alom rendkívül kemény, domináns egyede, aki sajnos elkényeztetett, a gyerektelen családunkban gyerekként van kezelve. (...) a szocializációját elrontottuk, nem vittük elég gyakran kutya és ember társaságba, ezért rendkívül bizalmatlan. Támad emberre és állatra is. No nem „torokra” megy, de egy nadrágszár cibálás és cipősarok harapás már előfordult. (...) Már kiskora óta klikkertréningezünk vele otthon (erre a módszerre spontán, egyedül találtam rá és alkalmaztam a szakkönyvek alapján), ez sokat segített. Már jócskán egy éves volt, mire rátaláltunk egy klikkeres kutyaiskolára, mert minden más kutyasuli „kiutált” minket révén az agresszív kutya zavarta a foglalkozásokat. (...) Már minden kezdett jól is menni, amikor egy óvatlan, túl magabiztos – póráz nélküli – pillanatban a kutya elszaladt tőlem, megkergetett egy autót a pesti lakásunk környékén, és az sajnos elütötte. Ez tavaly novemberben történt. Több műtéttel hozták vissza a majdnem pusztulásból, a gyógyulás csaknem fél évet vett igénybe. Szerencsére lassan minden rendbe jött, és elkezdtünk ismét szocializációs tréningre járni április környékén. (...) Nagyon jól tudom, hogy a problémánkat nem egy kutyaiskola vagy egy tréner fogja megoldani, de annyira örülnék, ha kicsit megkönnyítenék nekünk a folyamatot. (...) A laza pórázon való sétához ajánlod a nyugodt, 180 fokos fordulatokat. Nos, én arra lettem trenírozva, hogy az én kutyám pörgős, ezért menjek határozottan, kicsit gyorsabban is a kelleténél, mert különben a kutyus „elunja magát mellettem”, a fordulatnál pedig kellemetlenül rántsam a pórázt. A pórázon sétánk így mindig valami versenyfutásra hasonlított. De a párom demonstrálta nekem a nappaliban, amit Tőled hallott, és láss csudát: Drazséval kettesben elmentem – a panel környezetnél nyugodtabb városi környezetbe ugyan – sétálni, kicsit „nagymamásra” vettem a figurát: lassan bandukoltam, nyugodtan viselkedtem, a korrigálásokat sem rántással vittem végbe és tényleg: MŰKÖDÖTT! Mégpedig AZONNAL!

Nem hiszed el: (ez a legjobb cégér) hosszú évek óta ez volt az első, élvezetes pórázon sétánk!

Íme, az első közös séta Kata párjával:

Jó, problémák azért vannak. A legsúlyosabb gond, hogy más kutyákkal való találkozásokkal nem tudok még mindig mit kezdeni, és ebben a párom sem bajnok. Ugyan a kiegyensúlyozottabb viselkedéssel javul a helyzet, de még gyakorolni kell a dolgokat. Konfliktuskerülők lettük: póráz nélkül, szabadon más kutyával csak a kutyaiskola elkerített részén találkozik Drazsé, heti egyszer. Ez nagyon kevés. Ha meg csak úgy elengedem, hogy „majd a kutyák elintézik egymás közt”, akkor nem is a verekedéstől félek, hanem a kontrollálatlan egymás-üldözéstől. Ebből az ördögi körből kellene kilépni.

Katával megtettük az első lépéseket: sikerült odamennem hozzájuk úgy, hogy Drazsé nem támadt rám, azután megismerkedett a kutyáimmal, és végül megértette, hogy nem kell morognia, vicsorognia, nem bántják – sőt: ezt várjuk el tőle. Kíváncsian várom a folytatást!