Évszázadokon keresztül tartotta magát az elv: „Asszony verve jó”. Ma már Európában a feleség nem tulajdon, hanem társ, és törvény bünteti a bántalmazót, a családon belüli erőszakot.
Néhány száz éve Amerikában még rabszolgaként adták-vették és bántalmazták a feketéket. Ma az Amerikai Egyesült Államoknak fekete elnöke van.
Évszázadokon át verték a gyerekeket. Még ma is sok pedagógus panaszkodik, hogy nincs eszköz a kezében, mert nem verheti a tanítványait. Pedig sok családban értékes gyerekek nevelkednek értelmes és fegyelmezett felnőttekké bántalmazás nélkül.
Évszázadokon át betörték a lovakat. Ma már egye többen érdeklődnek Monty Roberts (a Suttogó) módszere iránt. Az angol királynő is méltónak tartotta a Suttogót a figyelmére. Nemrég egy magyar lány is – elsőként Kelet-Európában – elvégezte a tanfolyamát.
Még ma is sok helyen elfogadhatónak tartják a kutyák kiképzésében a fizikai erőszakot. Lassan azonban terjed egy másik módszer is, amely a kiképzés, tanítás során egyetlen büntetést alkalmaz: a jutalom megvonását. Abból indulunk ki, hogy a kutya meg akar felelni, meg akarja kapni a jutalmat, és ezért minden tőle telhetőt megtesz. Ha hibázik, akkor valamit még nem ért teljesen, vagy még nem sikerül neki tökéletesen a feladat. Ezért nem jár büntetés, hanem tovább kell tanítani.
Magyarországon a kutyánk jogi értelemben a tulajdonunk, de egyre többen tekintünk rájuk mint társunkra. A jog is megfogalmazza a 1998. évi XXVIII. törvényben az állatok védelméről és kíméletéről:
Annak tudatában, hogy az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége
3. § 4. állatkínzás: az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása
6. § (1) Az állatnak tilos indokolatlan vagy elkerülhető fájdalmat, szenvedést vagy sérülést okozni
Ahányszor a kutyád felvonít a kiképzés során, törvénybe ütközőt cselekszel! Aki azt mondja, hogy ez elkerülhetetlen, az nézzen utána a modern kiképzési módszereknek, és egyúttal gondolkozzon el azon, vajon mennyire szükséges, amit a kutyájának éppen erőszakkal akar megtanítani!
Erőszak nélkül, szeretettel:
Juli
Hozzászólások
csabava (nem ellenőrzött)
2011.03.11. 17:14 - Permalink
Azért a kutya szerintem abból ért, ha odacsapnak neki. Szeretem a kutyámat, de ha kell rávágok, semmi baja nem lesz. Ha én rosszat csinálok apu is lecsatolja a nadrágszijjat aztán jól elver.
Csaba 15
Juli
2011.03.11. 17:57 - Permalink
Éppen erről írok: így volt ez századokon keresztül, valahogy működött, de most itt egy új módszer. Próbáld ki, és mondd el a tapasztalataidat!
Vendég (nem ellenőrzött)
2011.06.03. 13:28 - Permalink
5 hónapos a kutyám. Teljesen véletlenül (már ha vannak véletlenek) akadt a kezembe egy klikkeres könyv. Azóta ezzel a módszerrel tanítom, a büntetés fogalmát nem ismeri. Bárhová megyek, árnyékként követ, megtanult ülni, feküdni, pacsit adni és "szégyelli" magát. Élveti a tanulást, de túlzásba nem visszük, élvezze a gyerekkort. Ha hívom, visszajön. Póráz nélkül sétál, megáll, ha mondom neki és csak akkor lép le a járdáról, ha megengedem. Nem biztos, hogy ez erőszakkal is így menne. Szerintem aki a kutyát böünteti, annak ne legyen kutyája.
Juli
2011.06.04. 20:33 - Permalink
Nagyon örülök, hogy ilyen kapcsolatot alakítottál ki a kutyáddal! Csak így tovább!
Attól viszont óva intelek, hogy elítéld azokat, akik nem így csinálják. A legtöbb ember azért tart kutyát (vannak sajnos kivételek), mert szereti. A jutalmazásos módszert még kevesen ismerik, és aki hallott róla, azok közül is van, akinek nehezére esik jutalmazni – sajnos az emberek jelentős részének nem volt módja saját magán megtapasztalni ezt a módszert, mert az oktatásra inkább a büntetés jellemző.
Van olyan tanítványom, akinek gondot okoz még egy dicsérő szó kimondása is, és sokan vannak, akik – bár tudnak dicsérni – nem mindig találják el a jó időzítést. Mindez tanulható: én éppen azoknak segítek, akik szeretik a kutyájukat, és egyedül nehezen boldogulnak azzal, amit például te már elértél.
Te mit gondolsz?