Kényszer minden, amikor a kutyád olyat csinál, amit magától nem csinálna. Az erőszak fájdalmat, szenvedést, sérülést okoz. Kényszer, ha úgy tanítod ülni a kutyád, hogy lenyomod a fenekét. Ez nem okoz neki semmi rosszat, de kényszeríti, hogy leüljön. A kényszer nélküli tanítást tehát nem azért nem javaslom, mert sajnálom szegény kutyát, hanem egészen másért.
Nézzünk meg háromféle tanítási alapelvet!
I. A büntetésen alapuló tanítás során a gazda kimondja a vezényszót – ami a kutya számára nem jelent még semmit –, és egyúttal belekényszeríti a feladatba (pl. lenyomja a fenekét, vagy maga mellé rángatja a pórázzal). Amíg a kutya enged a kényszernek, addig nem kap büntetést. A félelem nagy úr, ezért az így tanított kutyák hamar megtanulják, mit várnak tőlük.
II. A büntető-jutalmazó tanítási módszer esetében is a vezényszó hangzik el először, és mivel a kutyának fogalma sincs a szó értelméről, ilyenkor is kényszer hatására hajtja végre a feladatot. A különbség az előzőhöz képest, hogy ha végrehajtja, jutalmat kap. Így folyamatosan kap jutalmat vagy büntetést (kellemetlenséget), attól függően, mit csinál. Mivel mindig csak akkor kap jutalmat, ha előtte utasítást is kapott, az így tanított kutya passzívan várja a gazda jelzését – és kicsit tart is tőle, hiszen ki tudja, mikor, miért kap büntetést.
III. A jutalmazó (klikker) módszer éppen fordítva működik. Amikor a kutya olyat csinál, amit jónak tartunk (leül, odajön hozzánk, pacsit ad, stb.), akkor megjutalmazzuk. Eleinte a kutyának fogalma sincs, miért kapta a jutalmat. Elkezd gondolkozni, próbálkozni az újabb jutalom reményében. Hamar megtanulja, mi az, amiért a jutalmat kapta, és egyre gyakrabban fogja csinálni. Minden kényszer nélkül, önszántából. Ekkor kezdjük el mondani a vezényszót, amit összekapcsol a viselkedéssel. A jutalom reményében a vezényszó hallatán elvégzi a feladatot – önként. Érdekes, hogy a jutalmazással tanított kutyák mennyire érzékenyek arra, ha nem kapnak jutalmat: azonnal tudják, hogy valami nem tökéletes, és igyekeznek jobban csinálni. Nekünk csak arra kell figyelnünk, hogy mindig olyan feladatot adjunk, ami kihívást jelent, de meg tudja oldani, mert ha sokáig nem kap megerősítést, lankadhat a lelkesedése.
A jutalmazásos módszernek több előnye van a többihez képest:
- Rászoktatja a kutyát arra, hogy gondolkodjon, aktívan próbálkozzon a jutalom reményében – hiszen ki tudja, miért kap legközelebb jutalmat?
- A motiváció sokkal erősebb. Gondolj csak bele: te mit csinálsz szívesebben: amit muszáj, vagy amit te akarsz csinálni?
- A kényszer megmarad más célra: mivel nem szokik hozzá a kutya, erősebb a hatása, amikor alkalmazzuk.
Mikor alkalmazok kényszert? Amikor olyat tanítok a kutyának, amit nem szabad. Amit soha nem szabad. Nem sok ilyen van, és ezek általában életveszélyesek. Soha nem szabad az úttesten mászkálni (az átkelés külön feladat). Soha nem szabad verekedni. Soha nem szabad a konnektort nyalogatni, a vezetékeket rágni. Soha nem szabad a kukában turkálni. Ilyen esetekben alkalmazok kényszert. A legtermészetesebb, a kutya számára legérthetőbb a nyakbőr megfogása. Ha kölyökkorban kezdem, és következetesen mindig hozzámondom, hogy „nem!”, akkor rövid idő után már elég lesz a nem, és azonnal abbahagyja, amit éppen csinál (és odajön hozzám).
Van még egy eset, amikor kényszert alkalmazok: amikor a tiltott dolog önjutalmazó, vagyis önmagában nagyon jó a kutyának. Ilyen a macskák, vadak kergetése például. Ezeknél szinte lehetetlen vonzóbbat kínálni a kutyának, mégsem engedhetjük meg, hogy fejvesztve rohanjon árkon-bokron, úttesten át. Ilyenkor nincs más hátra, kényszerítjük, hogy ránk figyeljen. Nem önszántából.
Ezekben az esetekben alkalmazok kényszert. Soha nem alkalmazok erőszakot. És mivel imádom figyelni, ahogy valaki gondolkodik, tanításhoz csak jutalmat használok.
Te mit gondolsz?