Bizalom és önbizalom

14 nov 2011 Még nincs hozzászólás

by Juli

Emlékszel a Kontroll csoport dalára? „Nyilvántartanak... nyilván tartanak tőled.” A totalitárius hatalom ellentmondása, hogy félelmet kelt azokban, akiktől ő maga fél. Mindig ez jut eszembe, amikor merev arccal masírozó embereket látok mereven az arcukba bámuló kutyákkal. „Ilyenkor figyel” – mondják ők. „Ilyenkor nem bízol a kutyádban” – gondolom én, és bizserget a jó érzés, a bizalom biztonsága, amihez nem kell mereven az arcomba bámulás, nem kell katonás masírozás. Tudom, tapasztalom, milyen az, amikor mögötte vagyok, nem is láthat, és mégis figyel, érzi, tudja minden rezdülésemet miközben száguld előre.

Hatalmat akarsz a kutyád fölött, vagy a bizalmát akarod?

A valódi bizalom szabadságot enged kutyának, párkapcsolatban, beosztottnak, gyereknek – mindenféle kapcsolatban. Szabadságot a mozgásban, szabadságot a hibázásban. Amikor együtt masíroznak merev arccal, akkor mindketten rabok: a hibázástól való félelem rabjai.

Amikor Som kölyökkorában megmorgott, ha a kajájához nyúltam, akkor elvettem a kaját előle, nyakon ragadtam: megmutattam neki, hogy én vagyok az erősebb. Amikor Koala megmorgott, ha a labdájához közelítettem, akkor fokozatosan, először csak egy érintésre, majd egy simogatásra, végül bárhogyan megközelítettem. Hónapokig dolgoztam, és elnyertem a bizalmát. Ő nem azért enged a zsákmányához, mert én vagyok az erősebb, hanem mert tudja, bízhat bennem: ha el is veszem, adok helyette jobbat. Som önbizalmát csökkentettem, Koaláét felépítem.

Egy magabiztos kutyával sokszor nehezebb dolgozni, többet kell gondolkozni. Én éppen ezt élvezem. Egyszerűbb „lenyomni” – de a félelem negatív erő, érzékenyebb kutya összetörhet, keményebb kutya kitörhet félelemből. És akkor jön az „ez a kutya nem jó semmire”, „direkt kibabrál velem a vizsgán”, és hasonló kifogások. Pedig minden kutya kiteszi a lelkét a gazdájáért, igyekszik a legjobban teljesíteni. Ha hibázik, mi hibáztunk.

Amikor Gyöngyöt, Kökényt, Somot tanítottam helyben maradni, mindig erélyesen helyreutasítottam őket, ha elmozdultak. Jó kis negatív élményt kapcsoltam az amúgy is nehéz helyzethez, amikor nélkülem, egyedül kellett maradniuk. Nem is lett igazán jó egyikük helybenmaradása sem. Aztán jött az agility és a pozitív megerősítés, és Koala már azért marad nyugton, mert pontosan tudja, hogy ez neki jó lesz. Mindig éppen annyit követeltem tőle, amennyit teljesíteni tudott, nagyon apró lépésekkel haladtam, és folyton jutalmaztam. Ha hibázott, nem szidtam, nem bántottam, hanem visszaléptem egyet. Mennyivel jobb szórakozás így tanítani!

Egyik tanítványom nem akart húzósat játszani a kutyájával, nem akarta odaadni a játékot, sosem hagyta a kutyáját nyerni. Lett egy bizonytalan, támadó, kiszámíthatatlan társa (nemcsak ettől, de ez is jellegzetes tünet). Ahogy építjük a kutya önbizalmát és bizalmát a gazdájában, úgy válik egyre megbízhatóbbá. A magabiztosság éppenhogy nyugalmat, kiszámíthatóságot, alárendelődést hoz: „rád bízom magam, ha bízhatok benned”.

Hozzászólások

Te mit gondolsz?

A mező tartalma nem nyilvános.
CAPTCHA
Ha valós látogató vagy, és nem robot, akkor kérlek, töltsd ki!
12 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.