Alkalom szüli a... vizsgát!

A hétvégi kutyasulit többen utolsó pillanatban lemondták, így végül Évi jött csak el Kócossal.
Nagyon ügyesek voltak az első alkalom óta mindig, Kócos szépen viselkedett minden kutyával, és hallgatott Évire.
Bár ez még csak a negyedik foglalkozásuk, úgy döntöttem, kimegyünk terepre.

A tanítást mindig otthon érdemes elkezdeni, ahol a kutya figyelmét nem tereli el semmi, kettesben vagyunk, megszokott környezetben.
Ami otthon már jól megy, az a kutyasuliban rendre széthullik. A kutya, aki otthon már első szóra rohan hozzánk, társaságban mintha megsüketülne Pedig jól hall, csak még meg kell tanulnia, hogy akkor is oda kell jönnie hozzánk, amikor nagyon érdekes dolgokkal foglalkozik éppen.

A behívás az első és legfontosabb dolog, amit egy kutyának tudnia kell – amit a kutyánknak meg kell tanítanunk. Ha ezt tudja – azaz visszajön bárhonnan elsőre, amikor hívjuk –, akkor a problémák legnagyobb részét megoldottuk.
Ezért a Szópóráz kutyasuliban az első vizsga „pusztán” annyi, hogy kimegyünk a kutya számára teljesen ismeretlen területre, és sétálunk egyet. Séta közben időnként magunkhoz hívjuk a kutyát... elhívjuk szaglászásból, láncon ugató kutya felé közelítésből, kerítés mögött ugató kutya mellől, és ami még az utunkba kerül érdekesség... ( Panna például egy autó után rohant el).

Így hát nekiindultunk öten: Évi Kócossal, Attila Lepkével és én. Az első szakaszon Kócos nem nagyon figyelt Évire, használni kellett a segítséget, a hosszú pórázt. Többször gyakoroltuk a behívást, újra és újra javítottunk rajta, míg végül majdnem tökéletes lett. Jött is Kócos szépen.
Aztán egyszercsak Évi elbújt egy fa mögé. Látnod kellett volna Kócos tanácsatalanságát! Évi kitartott, mi segítettünk neki: folyamatosan közvetítettük, mit csinál Kócos. Álldogált, szagolt, csak úgy mozgott az orrocskája – de az ellenszél és a fa árnyéka miatt nem érezte meg Évi szagát. Arra nem jött rá, hogy ha visszamegy, akkor fel tudja venni a szagot, és a nyomot követve sikerre jut, csak állt egy helyben. Végül Évi kikukucskált a fa mögül – nagyszerű érzés volt látni, ahogy Kócos rohant hozzá!

Onnantól kezdve le nem vette a szemét Éviről, előrefutott, gyakran visszanézett, és mindig első szóra szaladt a hívásra. Évi szinte el sem hitte: egy új kutyát kapott most vasárnap.

Te mit gondolsz?