A klikker a legkevésbé fontos

29 jan 2011 4 hozzászólás

by Juli

Koala_figyel Minden olyan dolog jutalomnak számít, amitől a kutya az adott (jutalmazott) viselkedés gyakoriságát növeli, azaz gyakrabban csinálja. Ugyanígy büntetés minden, ami az adott (büntetett) viselkedés gyakoriságát csökkenti. Végső soron büntetésnek számít a nem-jutalmazás is.

A klikker módszer lényege, hogy a kutyát pozitív megerősítéssel tanítjuk. Azaz mindent jutalmazunk, ami nekünk tetsző, és a büntetést a nem-jutalmazás jelenti. Azaz megerősítjük a „jó” cselekedeteket, és eközben eltűnnek a nem kívánt változatok.

A klikkeres kutyát messziről meg lehet ismerni: folyton próbálkozik valamivel. Aktív. Folyton résen van, hátha valami bejön, és jutalmat kap. Pörög. Vidám. Sokat van a gazdája közelében. Sosem lehet tudni. Talán kapok valami jót.
A büntetett kutya fordítva gondolkodik. Inkább nem csinálok semmit, abból baj nem lehet. Passzívvá válik, kerüli a gazdáját is. Sosem lehet tudni, mikor csinálok valamit rosszul.

Amikor tanítunk a kutyának valamit, azt még nem tudja. Esetleg sejti, mit várunk tőle, és csinál valami hasonlót – mert ő szeretne nekünk megfelelni, nekünk tetszőt csinálni. Először jutalmat kap mindenért, ami kicsit is hasonlít arra, amit várunk tőle. Ettől egyrészt jókedvű és lelkes lesz (mindenki szeret dicséretet, megerősítést kapni), másrészt – és ez a tanítás folyamata – egyre gyakrabban fogja csinálni, amiért jutalmat kapott. Mi pedig szépen elkezdjük pontosítani a viselkedést (amit egyre gyakrabban csinál a jutalmazás hatására): már nem kap mindig jutalmat, amikor csinálja, csak egyes esetekben. Azokért a próbálkozásokért kap jutalmat, amelyek a legközelebb állnak ahhoz, amit mi el akarunk érni. Ezzel a módszerrel a végletekig tudjuk pontosítani a viselkedést, hiszen gyakran csinálja a kutyánk, és nem mindig ugyanúgy. Egészen addig dolgozunk, míg már mindig pontosan ugyanúgy fogja csinálni. Ekkor hozzákapcsoljuk a vezényszót, és kész.

Például tanítsuk meg klikkerrel pacsit adni! Ültessük le. Amikor már egy ideje üldögél, és hiába vár, egyszercsak picit megmozdítja az egyik mancsát. Klikk! Csodálkozva néz: mit csináltam jól? Néhány ismétlés után már tudatosan fogja a mancsát mozdítani. Mi pedig már nem jutalmazunk minden mancsmozdítást, csak a magasabbakat. Egészen addig, míg már pacsit ad. És akkor azt mondjuk: pacsit! (Ha belegondolsz, így működik az evolúció is. Csak ott sosincs kész a feladat. Illetve minden pillanatban készen van – ahogy nézzük.)

A klikker fontos, mert segítségével tudunk nagyon pontosan, egy adott pici mozdulatot jutalmazni, akár távolból is. Meg nem is fontos, mert helyettesíthetjük bármilyen jellegzetes rövid hanggal: egy síppal, vagy akár a szájunkkal is.

A klikker a legkevésbé fontos, főleg az elején, amikor még csak olyan dolgokat kérünk a kutyánktól, amit a közelünkben csinál, és nem is kell nagyon pontosnak lennie: ülni, feküdni, mellettünk haladni, hozzánk jönni. Ilyenkor még elég egy „okos!” és a kezünkből a jutalom.

Mi van, ha közben büntetjük is? Végülis csinál olyasmit is közben, aminek a gyakoriságát csökkenteni akarjuk. Ezeket gyorsan ki lehet gyomlálni egy kis korrekcióval, minek várni, míg eltűnnek a nem-jutalmazás hatására? Térjünk vissza oda, hogy a tanítás folyamán a kutya sosem tudja, mit vársz tőle a következő lépésben. Amikor már nagyjából tudja a feladatot, akkor sem tudja, milyen apróságokat akarsz még csiszolni rajta. Ugyanúgy, mint a tanítás legelején, amikor hiába mondod a kutyának akármilyen értelmesen, hogy fekszik, legfeljebb véletlenül fog lefeküdni, hiszen a szó értelmét te adod meg neki. A már majdnem kész feladat állapotában ugyanígy nem tudja, mi az, amit még ezen felül vársz tőle. Ha egy pontig jutalmazással tanítottad, és egyszercsak belekorrigálsz, azaz kellemetlen ingereket adsz (pórázrántás, rúgás, a többit fel sem sorolom!), abban a pillanatban elveszítetted a kutyád feltétlen bizalmát. Idegrendszertől függően végleg letöröd a munkakedvét, vagy teljesen összezavarod, vagy kibírja, átvészeli, és alkalmazkodik az új helyzethez. De a törés ugyanaz: akárhogyan igyekszem, nem tudom elkerülni a kellemetlenséget. Éreztél már ilyet? Én igen. Rémes. A pánikhoz hasonló elkeseredés. Ettől a pillanattól kezdve a kutyád mindig résen lesz, mikor kapja az újabb büntetést. Elkerülő üzemmódra vált. Óvatosabban mozog, kevesebbet próbálkozik (nehogy rosszat tegyen) – te meg kiborulsz, hogy mi lett az eddig jól működő kutyádból. Jó esetben rájössz. Rossz esetben egyre többet bünteted, mert egyre többet hibázik.

Az agility halála a büntetés. Az agility a bizalom sportja. Ismered azt a játékot, amikor bekötik a szemed, és egy társad vezet? Sokkal lassabban mész, mint nyitott szemmel. Minél jobban bízol a vezetődben, annál gyorsabban mersz menni. A kutyád is „vak” a pályán: nem tudja, melyik akadály következik. Te vezeted. Ha tökéletesen bízik benned, ha tudja, hogy tőled csak jót kaphat, bátran és magabiztosan fog rohanni. (És még így sem lesz tökéletes. Nézd meg a VB-n felvett hibákat! A legjobban képzett kutyákkal a legjobb felvezetők futnak – több verseny során válogatják ki a kijutókat –, és még nekik is közbejöhet valami.)

Ha nem akarsz agility versenyen indulni, akkor is sokkal jobb megőrizni a kutyád feltétlen bizalmát. Pontosíts jutalmazással!

Hozzászólások

Kedves Juli!

Nekem teljesen új a téma, nem olvastam előtte a klikkelésről. A módszer lényegét leírtad, de ezt nem értem, pontosan mit jelent: "Amikor már egy ideje üldögél, és hiába vár, egyszercsak picit megmozdítja az egyik mancsát. Klikk! " Klikk: Ez egy hang? Vagy egy eszköz? Elnézést az amatőr kérdésért, de hátha vannak még, akik most ismerkednek a kutyatartás mikéntjével, (hogy minél jobb gazdik legyenek majd!).

Szia Ági!

A klikker kis műanyag doboz, amibe egy fémlap van belefeszítve – ez nyomásra jellegzetesen kattan. Ezt a kattanást egyszerű pavlovi kondicionálással (sok ismétléssel) kellemes dologgal társítjuk, pl. minden klikk után kap egy falatkát. Így egy idő után már maga a klikk is jutalomként hat (mindig kell utána valódi jutalmat is adni, nehogy közömbössé váljon megint). Klikkel akkor is tudunk jutalmazni, ha éppen nem vagyunk elérhető közelben (pl. helyben maradás), és nagyon pontosan tudjuk a legapróbb mozdulatot is értékelni, mert rövid a hangja.

Köszönöm, hogy megkérdezted! Valóban, akik nem ismerik a módszert, az eszközt sem ismerik :-)

ez nem annyira a klikkerhez tartozik hanem a pórázzal kapcsolatosan szeretnék kérdezni pár dolgot! ráteszem a kutyára a pórázt és nem akar jönni mit tegyek? nem akarom húzni se szegényt, hogyan szoktassam, hozzá h pórázzal sétálunk és kész!?

Kedves Gréta!

Lehet, hogy a kutyád meg van rémülve a póráztól. Szoktasd hozzá úgy, hogy rendszeresen ráadod a nyakörvet, amikor csak úgy játszotok együtt. Tegyél rá egyre hosszabb spárgát vagy bármit, eleinte anélkül, hogy a másik végét a kezedbe vennéd. Csináljatok így nagyon klassz dolgokat együtt, hogy sok jó élménye legyen nyakörvvel, „pórázzal”. Egy idő után megszokja, nem fogja zavarni a felszerelés.

Ezzel párhuzamosan szoktasd rá, hogy melletted menjen. Vegyél a kezedbe néhány darab jutalomfalatot (legjobb a nyers virsli apróra felkockázva), mutasd meg a kutyádnak, mi van a kezedben, és aztán adj neki egy-egy falatkát, amikor követi a kezedet. Így meg tudod tanítani, hogy menjen melletted – először a kezedet követve, aztán már parancsszóra is. Ha ez megvan, már nem is kell a póráz. Ha mégis szükség van rá – forgalmas út mellett vagy tömegben –, akkor már elég lesz a kezeddel vezetned vagy kimondanod a parancsszót, nem kell a pórázon vezetned vagy húznod, anélkül is menni fog melletted.

Te mit gondolsz?

A mező tartalma nem nyilvános.
CAPTCHA
Ha valós látogató vagy, és nem robot, akkor kérlek, töltsd ki!
3 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.